Az implantálás a foghiány megszüntetésének legújabb, legmodernebb módja. Az implantátum egy, az állcsontba ültetett mesterséges foggyökér. Az implantátumon rögzített koronák és hidak teljes mértékben pótolják az eredeti fogak funkcióit, megjelenésükben az eredeti fogakra hasonlítanak, így nem észrevehetőek (ez sajnos a hidakról és protézisekről gyakran nem mondható el).
Az implantálás megoldást nyújt egy vagy több fog hiányára, de akár teljes foghiány esetében is tökéletesen használható eljárás. Implantációs fogpótlás készítése esetén nem kell a szomszédos ép fogakat preparálni (a hidak, illetve bizonyos kivehető fogpótlások esetében ez sajnos elengedhetetlen). Az implantátumokat (műgyökereket) az elvesztett fogak helyére, az állcsontba ültetik be. A műtétek 98%-ban sikeresek. Az implantátumokat titánból állítják elő, úgy, hogy méretükben és formájukban az elvesztett foggyökerekre hasonlítanak. Beültetés után az implantátumok három hónap alatt csontosodnak össze az állcsonttal, így ezután válnak terhelhetővé. (Bizonyos esetekben az implantátumok akár azonnal terhelhetőek.)
Az implantációs műtéti technikák jelentős fejlődése lehetővé teszi, hogy az implantátumokat a fogeltávolítás után azonnal az állcsontba helyezzük. Az implantátumok élettartalma nagyon hosszú, megfelelő szájhigiénia és fogorvosi kontroll esetén élethosszig tarthat. Az implantációs műtét feltétele, hogy megfelelő mennyiségű egészséges csont legyen a tervezett műtéti területen. A beavatkozások előtt maradó fogazatot szanálni kell.
A fogászati híd segítségével kisebb foghiányokat lehet pótolni, oly módon, hogy a műfogat a meglévő foghoz rögzítjük. A rágóerő a tartópillérként funkcionáló fogakat terheli, így nem egységesen oszlik el a fogakra eső nyomás, a pillérfogak túlterhelődhetnek. Híd készítésekor figyelembe kell venni, hogy a hidat tartó fog ép és stabil legyen, különben nem fogja tolerálni a rá nehezedő extra nyomást. Az implantátumok esetében nem merül fel ez a probléma, hiszen az állcsontba ültetett műgyökér ugyanúgy terhelhető, mint az igazi fog. A rágás során kifejtett nyomás pedig minden fogat és implantátumot egyforma mértékben terhel.
Nagyobb területen jelentkező foghiány esetében kivehető fogpótlást (protézist) lehet készíteni. A szakember akkor javasolja ezt a megoldást, amikor a foghiány olyan kiterjedt, hogy fix pótlás, azaz híd nem készíthető. Létezik részleges (amikor még rendelkezésre állnak fogak a fogsor rögzítésére), vagy teljes protézis (amikor már nincs fog az állcsontban). Teljes fogatlanság esetén előfordul, hogy az anatómiai viszonyok miatt a legnagyobb precizitás ellenére sem lehet a fogsort megfelelően stabilizálni, és az mozog a páciens szájában. Ez a stabilitás viszont elérhető implantátumok (minimum 2 db) beültetésével, ha a meglévő csont – ha kell, csontpótlással – alkalmas erre a megoldásra. Ilyenkor az implantátum és a fogsor egy patenttal rögzülnek egymáshoz, fokozva ezzel a stabilitást.
A hidak, illetve a protézisek egyik legnagyobb előnye, hogy jobban kímélik a pénztárcát. Az implantálás ezzel szemben egy költséges eljárás. Anyagi lehetőségeink nagyban befolyásolják, hogy melyik megoldást válasszuk a foghiány megszüntetésére. Azonban tekintetbe kell venni, hogy a hidak, illetve protézisek élettartama véges, míg az implantátumok akár egy egész életre szólhatnak (megfelelő szájhigiénia és rendszeres fogászati kontroll mellett). Jóslatokba nem lehet bocsátkozni az élettartamot illetően, minden esetben a személyes konzultáció és a panorámaröntgen képe alapján tud javaslatot tenni a fogorvos, hogy kinek mi lehet a legjobb megoldás a foghiány pótlására.
